Péntek Balázs edző értékelése.
 

A hétvégén a Kelen Sc csapatához látogatott U16-os lánycsapatunk.Az múlt heti Pápai győzelemhez hasonló elszántsággal, akarattal és játékkal folytatták a lányok a bajnokságot. A pálya középső területén sok labdát sikerült szereznünk. Ezekből a labdákból sorozatban alakították ki a helyzeteket az ellenfél kapuja előtt. A gólgyártás Horvát Szófia kezdte meg a harmadik percben. Őt Tamás Eszter követte a góllövésben. Jól játszottak a lányok, uralták a játékot. Ennek eredménye volt az újabb és újabb gól. A mérkőzésen már többször együtt felért a csapat a támadásoknál, így egyre többször tudtak távoli lövésekkel beindulásokkal veszélyeztetni a középpályásaink is. A második félidő közepére elfáradtunk, volt egy kisebb hullámvölgy. Ekkor rúgta ez ellenfél a szépítő gólját. A végeredemény : Kelen SC -VFC USE 1-9 . Ilyen nagy különbséggel is megérdemelt a győzelem. Az erőlétben még mindig javulnunk kell és a támadás befejezéseken is finomítani kell, de maximális dicséretet érdemelnek ma is a lányok. Szép volt csajok!

Góllövők: H. Szófia (2), T. Eszter (4), J. Emília (1), Sz. Elena (1), V. Orsolya (1)
 

A szakmai igazgató szemével című állandó rovatunk.

"Ismét láthattuk a pályán a női-lány foci varázslatos világát. Ezen most két dolgot is értek.Az első, hogy lányaink hatalmas lelkesedéssel, tűzzel és akarattal mentek a "csatába". Ez már a mérkőzés elején nyilvánvaló volt. Mint ahogyan az is, hogy a Kelen játékosai is, szinte extázisban kezdték a mérkőzést. Mindkét csapat játékosai tűzbe mentek volna egymásért és persze a labdáért. Folyamatosan bíztatták a társakat és buzdították csapattársaikat. Közben akkora párharcokat, ütközéseket produkáltak egymás ellen, hogy esetenként már az egészségükért aggódtunk. Hangzavar, pozitív bíztatás és szó szerint öldöklő iram volt hallható és látható. Ez tehát a "varázslat" egyik része, amely bizonyítja, hogy a lányok is a nemzetközi labdarúgás jogos résztvevői annak minden előnyével és nehézségével. A második "varázslat" számomra az volt, hogy a mérkőzés vége felé, 0-9-es állásnál is a vesztésre álló csapat játékosai ugyanazzal a hévvel, lelkesedéssel mentek előre egy gólért, mintha a BL döntőt játszották volna 0-0-as állással. És megcsinálták! Az utolsó percekben rúgtak egy gólt és ekkor kitört belőlük a boldogság. Rohantak egymáshoz, sikítozva, sírva, ugrálva ünnepelték a góllövőt, valójában önmagukat, a csapatukat. Felemelő érzés volt látni.
Persze ettől még mi veszprémiek voltunk a meccs megérdemelt győztesei, akiknek játékáról, góljairól szintén ódákat lehetne zengeni. Ha tehetném, akkor ezen a meccsen két győztest is hirdetnék, mert mindkét csapat továbbvitte a foci semmi máshoz nem hasonlítható népszerűségét és öregbítette a lányfoci hírnevét. Óriási gratuláció!
                                                                                                                                                        Rugovics Vendel
                                                                                                                                                         szakmai igazgató